Zagyvarékas története

A régmúlt története

Régészeti leletek tanulsága szerint Zagyvarékas területe igen régen lakott hely. Kevés ásatás folyt ezen a részen, ám e ritka alkalmak során rábukkantak egy i.e.3000 körüli rézkori telepnyomra. Az i.sz. 10-15 közötti tárgyi emlékek azt bizonyítják, hogy akkor az iráni nyelvet beszélô szarmaták éltek itt. A 600-as években avarok lakták a területet. Honfoglaláskori leleteket is találtak a régészek környékünkön. Falunk múltjáról írásos emlékünk csak a sokkal késôbbi idôktôl van. 1347-ben említik elôször községünk nevét, amely már akkor kôegyházzal rendelkezett, ezért jelentôs hely volt. 1347 után Rékas többször elnéptelenedett, de mindig újra lakott hely lett. Az 1300-as években Külsô Szolnok megyéhez tartozott. A XV. századtól Heves megyéhez tartozó falu. 1546-tól a budai szandzsák pesti nahijéhez tartozik, valószínuleg a török kiuzéséig. A történészek úgy vélik, hogy Rékas a tizenötéves háború idején elpusztult. 1596-ben a fontos szolnoki vár közelében lévô Rékast Mehmed szultán hadai bizonyára pusztává tették. 1670. augusztus 16-án Füleken a rékasi Kovács Ferenc, valószínuleg mint bíró vagy esküdt fizeti be a falu pénzét a füleki vár palánkjának megerôsítésére. Ebben az idôben lakott volt ismét Rékas. Ezután még kétszer néptelenedett el a falu. 1713-tól Rékas folyamatosan lakott település. de az új lakosság már nem a XVI. századi népességnek vér szerinti leszármazottja, hiszen rövid megszakításokkal ugyan, de több mint száz évig pusztán állt a falu. Az új népesség a család- és helynevek tanulsága szerint is magyar és katolikus volt. Az 1347-ben említett templom idôközben romba dôlt. Athlann M. Károly püspök a hívek hozzájárulásával 1737-ben templomot építtetett Szent Imre tiszteletére. A falu védôszentje azóta is Szent Imre. 1670-tôl a község Pest-Pilis-Solt vármegyéhez tartozott. A község pecsétjének ez ideig ismert legkorábbi elôfordulása agy 1728-ban készített íraton látható. REKAS FALV PECSETI felírattal. A babérkoszorú és gyurube foglalt által határolt mezôben reneszánsz jellegu tárcsapajzson jobbra hegyével le és élével befelé fordított csoroszlya, bal hegyével kifelé fordított asszimetrikus ekevas látható. 1724. május 28-tól Jánosi István lett a plébános, ô kezdte el az anyakönyv vezetését. Így lehet tudomásunk arról, hogy 1773-ban a templom körül temetkeztek. Azt is feljegyezték, hogy 1759 májusában szentelték fel a templom melletti temetôben a keresztet. Ez a kereszt ma a templom szentélyének falánál van elhelyezve. Az un. Régi temetôt 1783. június 1-tôl használják. Valószínuleg 1773-ban fejezték be a plébánia építését. 1794. október 8-án állította fel a kegyúr a Zagyvahíd mellett Nepomuki Szent János szobrát. A szobor ma a templom mellett áll. 1754-ben a község a váci püspök birtoka lett. A falu papja a község részeinek nevét is rögzítette 1770-tôl. A község központja, ahol a templom áll, a Falu nevet viseli. Ettôl keletre van a Kutyaszög, nyugatra a Tabán a Cigányvéggel. 1724-tôl az iskola fenntartása a község feladata. 1771-ben a tanító 25 fiú és 45 leánygyermeket tanított írásra, olvasásra és hittanra. A községbírói testület 1764-ben Dömöcs Pál fôbíró és Sztrunga Mátyás törvénybíró mellett 9 esküdtbôl állt. Sándor József nótárius végezte az írásbeli teendôket, még a szomszédos Újszász falu számára is.

Az 1800-as évek

1818-ban a község új pecsétet készíttetett. Ennek szövege: "REKASI ELYSEG PETSETIE. 1818". Ez az 1860-as évekig volt használatban. Rékas új gumibélyegzôjén ekkor fektetett ovális vonalkeret mezôben két vízszintes sorban "RÉKAS KÖZSÉG " felírat van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban 42 rékasi honvéd harcolt. Zömmel földmuvesek, zsellérek, szolgák, de van közöttük 4 kézmuves, 3 muzsikus valamint egy pásztor. Mindannyian katolikusok, de egyikük sem nemes. A szabadságharc idején többen szolgáltak a komáromi várban. Fontos esemény volt a falu életében a tagosítások végrehajtása 1858-ban. A tagosítás, a birtokos egy határban fekvô birtokának egy tagban való kihasítása, vagyis a szétdarabolt birtokok egyesítése. Az akkori plébános feljegyezte: "A forgalmasabb utcákon deszkapalló járda volt, a mellékutcák annál sárosabbak. Kevés jóvízu kútja volt a falunak, a Zagyváról is hordták a vizet. A lakosság hibája a túlságos takarékosság, amit fösvénységnek is mondanak. Az anyagi áldozatokkal járó haladásnak így sok esetben ellentmondanak." A Zagyva gyakori árvizeitôl szenvedett a falu. Az 1800-as évek végén 2100 öles (1 öl=1,896 m) töltést emeltek. Ez a töltés nem volt tökéletes, így az ezt követö években is pusztított az árvíz. Az 1828-as országos összeírás szerint Rékason 125 jobbágycsalád, 310 házas, 26 házatlan zsellér, valamint 12 mesterember és 9 szolga élt. A feljegyzések szerint a rékasiak foglalkozásszeruen fuvaroznak, aminek alapját a hagyományos lótenyésztés, és a forgalmas utak találkozási pontjai képezik. A mai Községháza épülete 1852 óta községháza. Az ezt megelôzô idôben császári-biztosi lakás, majd uradalmi tiszti lakás volt. Az 1873-ban megépült hatvan-szolnoki vasútvonalon Rékas megállóhelyet kapott.

A község mezôgazdasága

A mezôgazdaságra vonatkozó legkorábbi adat a lótenyésztésre vonatkozik. 1403-ban Rékason 230 ménesbeli lovat foglaltak le egy per során. Az 1546-1590 között készült szandzsák összeírás szerint búzát, rozsbúzát, árpát termesztenek és kevés szénát gyujtenek.1580-90 között a lent is megemlítik. Jelentôs volt a sertés és báránytenyésztés. A marhatenyésztés a XVI. században elenyészô volt. Az 1500-as években a méhészet és sertéstenyésztés méretei messze meghaladták a falu szükségletét. Ebbôl arra következtethetünk, hogy ezekkel a termékekkel valószínuleg kereskedtek. Egy 1570-bôl származó adat szerint Rékasnak szôlei és rétjei nincsenek, szántóföldjei elégségesek. Az újjátelepülés idôszakában -1720 körül- a szántókat egy tagban hagyták, és évente két vetésforgóban muvelték. A falunak állandó rétje ekkor sem volt, hanem ott jelöltek ki, ahol a fu bôvebben termett. A szántóföld ekkor 70 1/2 pozsonyi mérôt (egy pozsonyi mérô 62,498 liter), a rét 49 kaszást tett ki. A község 1754-tôl a váci püspökséghez tartozott. Az úrbéri egyezség szerint 4800 kh-ból 500kh a váci káptalané lett (Veres rész). A többit a jobbágyok között osztották ki. 72kh-as telkenként. A püspökséghez tartozás a kor viszonyai között szerencsés helyzet volt, mivel a kirótt dézsmán kívül nem kellett más ellenszolgáltatást adni. A világi földesurak birtokain robot, dézsma, kilenced, és más egyéb szolgáltatások terhelték a lakosságot. A falu akkori papja szerint "A jobbágyok a dézsmát a dézsmakertbe (mai Hunyadi út) hordták össze, és innen vitték Vácra, a püspöki gabonaraktárba". Az 1828-as országos összeírás szerint a jobbágyok földjeiket három nyomásban muvelték, búzát, árpát és zabot vetettek. Szôlôjük ekkor sem volt. Legelôt a Heves megyéhez tartozó Szentiván pusztán béreltek. Rékas " fekete földje szép búzát, árpát, kukoricát terem s eddig trágya nélkül, rétjei kövérek, kár, hogy a Zagyva árjai rongálják. Sok lovat, és másutt bérelt pusztákon sok szép szarvasmarhát tenyészt, erôsen fuvarozik". Sok állat trágyáját tuzifa hiányában futésre használták. 1858-ban a község határa 4965 kh Elérkezett az 1914-es esztendô, amelyet a falu papja fenségesnek minôsített. A szárazság miatt igen kevés volt a termés. Ha volt esô, az is pusztított. 1914. Augusztus 16-án "óriási jégesô volt, galambtojás nagyságú jegek is estek".

1900-tól az I. Világhaború végéig

A század elsô nagy csapása is jött az elsô világháború. A község minden hadkötelesét behívták katonai szolgálatra. "Az elsô sebesültünk, akti itthon láttunk ifj. Boldizsár Pál. Ô, Boldizsár Pál kántorunk fia, honvédzászlós, akinek a tüdejét járta át a golyó. Teljesen felépült." A hadba vonultak családjának megsegítésére a tehetôsebb nôkbôl, földmuvesekbôl a plébános vezetésével bizottság alakul Rékason. Innen is küldtek hôsapkákat, érmelegítôket, haskötôket a fronton harcoló katonáknak. A háború viharában is igyekeztek az emberek megôrizni a szokásos életvitelüket, ezt a célt szolgálta az ünnepek megtartása. 1914-ben nagyszabású karácsonyi játékot rendeztek iskolás lányok szereplésével. Amerikából adományt küldtek az európai gyermekeknek. Ebbôl Zagyvarékas is jutott 20 db ruhanemu, néhány angol képeskönyv, mogyoró, golyócskák, játékágyú, ceruza, kréta, porcelángombok, kis amerikai zászló. Az 1915-ös évben a háború okozta szenvedést természeti csapások tetézték. Az idôjárás ismét csapadékosra fordult, ennek következtében a Zagyva árvizet zúdított a falura. Ezt követte a kolera. A járványban 60-an betegedtek meg, ebbôl húszan vesztették életüket. Közben tombolt a háború, újabb és újabb katonákat követelve. 1915-ben fölülvizsgálták az addig be nem sorozottakat és a kedmentességi adót fizetôket falunkban. Közülük ekkor 158 fôt alkalmasnak találtak a katonai szolgálatra. 1916-ban a rékasi harangokból szereltek le (számukra nincs adat) és felajánlották a háborúba A falu akkori papja külön kiemelte az 1918. Évet, amikor kifejezetten kevés termés volt. Az elsô világháborúban kb. 900 rékasi vett részt, közülük 170-en haltak hôsi halált. Az elesettek után 94 hadiözvegy és 218 hadiárva maradt. 1918. november 4-én a község képviselôtestületi ülésén megalakították Zagyvarékas község nemzeti bizottságát, s elnökéül Bálint József fôjegyzôt választották meg. A tanácsköztársaság kikiáltását követôen 1919. Április 12-én a Cegléden megtartott járási munkás-paraszt és katonatanács választáson Zagyvarékasról Kovács Lázár vett rész, s rajta kívül a tanács tagjai közé került Kiss István, Bálint József, valamint Jánosi József. A proletárdiktatúra idején repülôgéprôl a mi falunkban is terjesztettek röplapokat. Vöröskatonák is állomásoztak Rékason. 1919. Április végén gyôri és székesfehérvári munkásokból toborzott két zászlóalj állomásozott itt május 2-ig. Május közepétôl "árvíz katonák jöttek.". A falut körbe zárta a víz, ezért június közepéig itt voltak. Az árvíz következtében 20-25 ház összedôlt. 100-200 ház a fakadásvíztôl megrongálódott. A vetés tönkrement. Az északi hadjáratból visszatérô 101. Vörös gyalogezred 1919. Július 19-tôl Zagyvarékason állomásozott. Hamarosan két szétszedett gyors naszád is érkezett a szolnoki átkelés támogatására. Ezeket a község közelében állították össze az átkelés elôtt pár nappal. 1919. augusztus 1-én a Vörös Hadsereg Abony és Zagyvarékas irányából indított támadást, az visszafoglalta Szolnokot. A következô napon a túlerôben lévô román hadsereg Besenysög és Zagyvarékas irányában hajtott végre támadási és elfoglalta Szolnokot. A falu papja így örökítette meg a csatát. '1919 július 31-én, csütörtökön a 101-es ezred egyik tüzérparancsnoka tiszttársai minden figyelmeztetése ellenére kirohant Besenyszög alá, hogy feltartóztassa a Tiszán átkelt románokat. Éjjel dübörögtek a Zagyva-hídon az átvonuló ágyúk. Másnap délben már rohantak vissza. Schaffuss kiadta a parancsot, hogy felvesszük a harcot a község szélén, hiszen ez többszörös gátjaival, Zagyva folyójával jó terep. A község szélén felállították az ütegeket, figyelô ôrszemet állítottak a templomtoronyba, fedezékeket ástak a folyó innensô partján a körgát oldalába. 36 ágyúnk volt. Augusztus 1-én délelôtt kezdetét vette az ágyúpárbaj. Sok gránát hullott a falura. Este fél 8-kor megkezdôdött a gépfegyverropogás. A falu utcáin akkor már fegyveres román katonák jártak. A szélmalomhoz kihajtottak kb. 200 rékasi férfit, közöttük a papot és a jegyzôt. Ôket kifosztották, még a cipôjüket is elvették. A vöröskatonák még egyszer vissza akarták venni a falut, de kénytelenek voltak parlamenterek útján közölni, hogy megadják magukat'. A csata áldozatokat követelt a falutól. "Meghalt Györe János, Drávuczné (Túróczi Erzsébet) rékasi lakos. Három lány egyszerre halt meg egy fel nem robbant gránáttól. Sok ház megsérült, öt leégett." A román megszállás három és fél hónapig tartott. 1919. November 19-én vonultak ki. Ezalatt sok élelmiszert elkoboztak a lakosságtól. 1919. december 10-én bevonult Rékasra a sastollas II. Dunántúli Huszárezred. Véget ért az elsô világháború, leverték a Tanácsköztársaságot.

A két világháború között

Hogyan alakult ezek után községünk élete? A társadalmi feszültségek a Tanácsköztársaság leverése után is érzékelhetôek voltak. A zagyvarékasi fôjegyzô 1922. augusztus 16-án sürgette az abonyi fôszolgabírónál csendôrkülönítmény kihelyezését a községbe " a hangulat lecsillapításához". Az MSZMP 1925-ben megalakult Szolnoki Szervezetének tevékenysége a környezô településekre is kisugárzott. A Belügyminisztérium tájékoztató köriratot küldött a megyékhez 1926. Június 14-én az MSZMP megalakulásáról és szerveirôl. Ebbôl kitunik, hogy Zagyvarékason is muködött helyi szerezet. A község továbbra is szenvedett a Zagyva szeszélyétôl. 1919-ben, 1924-ben és 1940-41-ben veszélyes áradások voltak. A faluban fejlôdött a közoktatás. 1923/24-es tanévben 724 tanuló iratkozott be az iskolába. Ekkor a gyerekek külön fiú ill. lány osztályokban tanultak. Egyetlen vegyes osztály volt csak, Boldizsár Pál, Farády László, Fiala Nándor, Sallaí Mária, Bulavesz János, Gergulics Erzsébet, Tamássy Anna, Tallér Imre tanítottak akkor Rékason. 1923-ban községi elöljárósági és iskolaszék választások voltak a faluban. A megválasztott elöljáróság tagjai: id. G. Polónyi Imre, bíró, Tóth Sándor, másod bíró (helyettes), Faragó Imre, pénztárnok, Somogyi János, közgyám, Barhács János, Fekete Dávid, ifj. G. Polónyi Imre, Kis A. Lajos tanácsosok. Az iskolaszék tagjainak a következô polgárokat választották: Bálint József, Barhács János, ifj. Bíró János, Bíró Illés, Faragó Imre, Fekete Dávid, Szabó A. István, Virág Antal, Varjú Boldizsár. 1927-1930 felépült az ún. Nagyiskola. Az egyemeletes épület hat tanterme szolgálta (szolgálja máig is ) rékasi gyerekek oktatását. Az iskola Szent Imre nevét viselte. 1927.31. 1930-ban ismét községi elöljárósági választások voltak. A választás eredménye a következô volt: Bíró: ifj. Bíró István Másod bíró: Menkó P. József Pénztárnok: ifj. Varga Károly Tanácsosok: Serfôzô János, Sztrunga Boldiszár, Csák A. János, Faragó Imre. A község közmuvelôdésében számos a Belügyminisztérium által engedélyezett kör és egyesület játszott szerepet. 1929-tôl muködött a Zagyvarékasi Római Katolikus Olvasó Egylet. 1924-tôl létezett a Zagyvarékasi Társaskör. Legrégebben 1897-ben a Zagyvarékasi Gazdasgái Kör tevékenykedett. A Zagyvarékasi Katholikus Népkör 1901-ben alakult. A Zagyvarékasi Levente Egyesületet 1924-ben alapították. A Zagyvarékasi Önkéntes Tuzoltó Egyesület 1924-ben kezdete munkáját. A HONSZ zagyvarékasi fiókja 1937-tôl muködött. (HONSZ=Hadirokkantak, Hadiözvegyek és hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége). A Zagyvarékasi MOVE 1935-tôl muködött. (MOVE=Magyar Országos Véderô Egyesület, aHorthy rendszer jellemzô társadalmi szervezete.) Tevékenysége a sport és a kultúra területére korlátozódott. A két világháború közötti idôszakban elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki Rékason a vármegye Iskolánkívüli Népmuvelési Bizottsága az ismeretterjesztô elôadások tartása és tanfolyamok szervezése terén. 1928/1929-ben a községben 1 vallás- és közoktatásügyi minisztériumi és 1 testnevelésügyi bizottság felügyelete alá tartozó könyvtár volt, együttesen 252 db könyvvel. Ezen kívül az egyesületek is rendelkeztek még könyvállománnyal. 1941-ben mozi létesült Rékason. Jelentôs mértékben nôtt az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak száma. A közlekedésben dolgozók száma is emelkedett. Ebben szerepe volt Szolnok város közelségének és fejlôdésének, valamint a Rékast is érintô vasútvonalnak. Mindezek ellenére a község agrár jellegu maradt. Az emberek többsége a mezôgazdaságból élt. Az iparban és a közlekedésben dolgozók átmenetileg, néhány évig dolgoztak ipari munkásként. Ipari tevékenység: 1930-ban Zagyvarékason 4 asztalost, 5 ácsot, 2 bognárt, 6 cipészt, 6 cséplôgéptulajdonost, 1 fodrászt, 1 kéményseprôt, 5 kovácsot, 3 szabót és 3 takácsot említenek. Legnagyobb ipari üzeme ekkor Scholcz Arthúr gôzmalma (mely 1910-ben 80 LE-s, 6 munkást foglalkoztat), továbbá G. Csák József és Lovász János darálómalma. A háziiparon belül ekkoriban a szövô- és fonóipart, valamint a kosárkészítést tekintik jellemzônek. Zagyvarékas 1930-ban 1 községi orvos, 1 gyakorló orvos és a "Szentlélek" gyógyszertár muködött a faluban.

A II. Világháború

Zagyvarékast a 2. Ukrán Front alárendeltségébe tartozó 7. Gárda Hadsereg, valamint a 6. Gárda Harckocsi Hadsereg erôi foglalták el a Szolnok körüli térséggel együtt 1944. November 4-én. Több napig tartól súlyos harcok után a 2. Ukrán Front fôerôi november 11-én indítottak újabb támadást a Besenyszög-Ceglédbercel arcvonalszakaszon, s ezzel a front eltávolodott a község területérôl. A harcok és az október 28-i légitámadás során mintegy 1200 lakóházból 152, a 870 gazdasági épületbôl pedig 180 rongálódott meg. 80 lakóház még 1945 májusában is lakhatatlan volt. A németek november 4-én 8 órakor felrobbantották a hidat. Az elôôrsök délelôtt 9 órakor értek a község déli pontján lévô gátôrházhoz. A gyalogosok a szántóföldeken 30-40 méterenként a gépkocsik és harckocsik a közúton érkeztek Szolnok felôl. A falu akkori papjának feljegyzései: 1944. Október 28-án végig bombázták az Aradi utcát. A bombázás halálos áldozatai: Hegedus Istvánné, Gárai Júlia. A híd felrobbantásának napját az adatforrások eltérôen adják meg. A Szolnok megyei levéltár kiadványa az eseményt november 4-re, míg a zagyvarékasi Plébánia Hivatal Historia Domusa november 7-re teszi. Abban egyetértenek a források, hogy a közeli lakóházakban és a Zagyvaparti iskola épületében jelentôs károkat okozott a robbantás. November 8-a és 19-e között a németek többször támadtak Szászberek felöl. A háború áldozatául esett: Szabó Imre, Szabó József, Dora Imre, Kis Viktória. Hónapokig tartott még a hadsereg vonulása. A katonákat házakhoz szállásolták be, s az ott lakóknak kellett ellátniuk ôket. Volt akinek a kertje lôszerraktárrá változott. A vásártéren nem sátrak, hanem katyusák álltak. Az iskolában szünetelt a tanítás. A Zagyvaparti iskolába is beköltöztek a katonák. Az elemi iskolai tanítás 1944. Decemberében indult. Fôiskolások is tanították a gyerekeket. A tanítás lakóházakban, ebédlôben és a plébánián folyt. A polgári iskolába, gimnáziumba járókat Fiala Endre összegyujtötte. Ôket itt helyben oktatták, vizsgáztatták, mivel Fiala a Jászberényi Tanítóképzô igazgatója volt azelôtt. Ôt 1945. február 2-án internálták. 1944. december 10-én alakult meg az MKP (Magyar Kommunista Párt) helyi szervezet Fodor Imre vezetésével, majd december 24-én a Földmunkások Szabad Szakszervezete. 1945. Február 4-én alakult meg a nemzeti bizottság. A pártok közül az SZDP (Szociáldemokrata Párt) az NPP (Nemzeti Parasztpárt), a társadalmi szervezetek közül az UFOSZ (Újbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége) muködése érdemel említést. Az 1945-ös földreform fôként a töredékfölddel rendelkezôk helyzetében hozott javulást. 1945. Június 18-ig 51 mezôgazdasági munkás, 16 törpebirtokos és 2 kisbirtokos részére osztottak ki földet. A további igényjogosultak számát ekkor 466 fôben adták meg, 600-an igényeltek házhelyet, s közel 150 család jelezte áttelepülési szándékát. Az 1946. október 2-i Rékason kelt jegyzôkönyv szerint a földreform során igénybe vett földterület 551 kh, kiosztásra került 482 kh, hazatérô hadifoglyok részére tartalékoltak 69 kh-at. A jogosult házhelyigénylôk száma 500 volt, 480-an jutottak házhelyhez. 1947. tavaszáig közel 170 család jegyeztette elô magát a Pest megyei Hajós községbe való áttelepülésre. A hajósi kitelepülôk zöme végül mégsem költözött el. Ehhez feltehetôen hozzájárult az is, hogy Alsó-Szászberken a Kohner uradalomból kb. 220 kh földet a rékasiak kaptak meg. A második világháború jelentôs károkat okozott az állatállományban. 1945. Májusában 454 szarvasmarha, 285 ló és 484 sertés volt a községben, november végén pedig 393 szarvasmarhát, 314 lovat és 606 sertést számoltak össze a településen. 1949. tavaszán alakult meg a Vörös Brigád termelôszövetkezeti csoport, mely kezdetben csak 25 kh rizsföldön

Közoktatás, müvelôdés

A hatvan személyes óvodát 1943-ban adták át rendeltetésének. Az 1944. Elején három épületben lévô 14 tanterem közül a Zagyvaparti iskola négy osztálytermét a harcok során elszenvedett rongálok miatt 1945-ben le kellett bontani. A másik négytantermes iskola pedig a hídrobbantás miatt jórészt hasznavehetetlenné vált. A harmadik iskolának a tetôzete sérült meg. 1948. június 16-án államosították az iskolát, 1948. Július 1-én az összes tanító állami alkalmazásba került. Zagyvarékas Népkönyvtárát a korábban muködô minisztériumi és a testnevelési bizottsági könyvtárból, valamint az egyesületek könyvtáraiból hozták létre 1949-ben 541 kötettel.gazdálkodott. Az alapító tagok földjeinek egyesítését akadályozta, hogy 42 kh egyéb földjük a határ 36 helyén aprózódott el. Ezt 1951-ben a Rákóczi Tszcs megalakulása követte, majd még több kisebb termelôszövetkezeti csoport is létrejött. 1945-ben a közellátási szövetkezetnek 17 üzlete és 805 tagja volt. A helyi földmuvelô-szövetkezet 1946- november 24-én alakult meg 54 taggal.

A község élete a szovjetek irányítása alatt
1948-1960

Betonjárdák építésére 1948. Augusztus 8-án hozott határozatot a község képviselôtestülete.A villanyt 1948. December 20-án vezették be a faluba. A falu termôterületének jelentôs része a Zagyván túl volt. Ezért sürgôsen hidat kellett létesíteni a lerombolt helyett a Zagyván. Pénz hiányában ideiglenes fahidat építettek. A helyi gôzmalom újraindítása az aknák eltávolítása után történhetett meg. A németeknek is szándékukban állt felrobbantani. 1945-ben községi kezelésbe vették a malmot. A termelés megindítása érdekében vetômagot osztottak a gazdálkodók között. Zagyvarékas közigazgatásilag Pest megyéhez tartozott. 1945. December 31-tôl Szolnok megyéhez csatolták a falut. Megváltozott néhány utca neve. A váci püspökrôl elnevezett Manauer tér Szabadság tér lett, Kolozsvári utca Egység, a Hajó utca Tildy Zoltán, a Bethlen utca Liszt Ferenc, a Levente utca Szabadsajtó utca lett. A község közigazgatását a Nemzeti Bizottságtól 1945. Május 24-én veszi át a Községi Képviselôtestület, amelynek szociálpolitikai és egészségügyi bizottsága is muködik. 1950 ôszén választások zajlottak Magyarországon. Október végén Zagyvarékason is kihirdették a választás eredményét. A Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Borsányi György, elnökhelyettese Csák Illésné, titkára Dobozy Gyula volt. 1950. December 27-én négy állandó bizottságot szerveztek. 1.Pénzügyi- és Gazdasági Bizottság, elnöke: Demecs Imre; 2. Mezôgazdasági, Kereskedelmi és Közellátási Bizottság, elnöke: Ignácz Imre; 3. Közegészségügyi és Népjóléti Bizottság, elnöke: Györe Józsefné; 4. Oktatási- és Népmuvelési Bizottság, elnöke: Kiss Mihály. 1950-ben a Katolikus Kör helyén, annak bôvítésével kultúrotthont alakítottak ki 19.000.-Ft ráfordítással. 1954-ben nyílt meg a csak nyáron muködô bölcsôde. 1954. augusztus 15-én nyílott meg a kötött kölcsönzési idôvel muködô könyvtár. Ez ideig a Népkönyvtár csak kötetlen kölcsönzési idôvel muködött. 1954. Októberében 438 lakos volt a könyvtár beiratkozott olvasója. Ipar: Az 1954-es adat szerint 6 kovács, 3 cipész, 4 szabó, 4 kômuves, 3 asztalos, 2 bognár, 1 szobafestô, 3 borbély látta el lakosságot. Mezôgazdaság. Az országos agrárpolitika értelmében Zagyvarékason is termesztettek gyapotot. Az 1949-ben alakult Vörös Brigád Tsz kezdetben rizstermesztéssel foglalkozott. 1954-ben ismét választás elôtt állt az ország. Falunkban 49 választókerületet alakítottak ki. Minden választókerület egy-egy tanácstagot választott. A Községi Választási Elnökség tagjai: Borsányi Mihály, Recski István, Kiss Mihály, Mészáros István. 1955-ben 50 férôhelyesre bôvítik az óvodát. Betonjárdát építettek az Iskola, a Koszorú, a Wesselényi, az Aradi, az Egység, a Fürst Sándor (a mai Hunyadi) és a Rózsa utcákban. 1956-ot követôen a termelôszövetkezetek jelentôsen meggyengültek, s csak a következô évtôl indultak ismét fejlôdésnek. 1959-ben a Rákóczi, a Vörös Brigád, valamint a röviddel elôbb létrejött Haladás termelôszövetkezetek az utóbbi nevén egyesültek. 1960-ban az elôzô évben megalakult Kossuth csatlakozásával jött létre a Béke Mezôgazdasági Termelôszövetkezet. 1955. végén 2 körzeti orvosa, 1 szülésznôje és 1 gyógyszertára volt a községnek. A falu elsô televíziós készülékét 1959. Január 10-én a pártszékházban szerelték fel. 1955. végén 1 kultúrotthon, 1 könyvtár és 1 keskenyfilmes mozi muködött a faluban. A németek által felrobbantott Zagyva-híd helyén új vashidat emeltek. Érdekesség, hogy ennek a ma is álló hídnak a vasszerkezetét nem itt állították össze, hanem készen szállították ide. A híd építését 1956. Április 15-én kezdték, s 1957. Július 27-én adták át a forgalomnak. A híd felépítése 1 millió 600 forintba került. 1958.-ban a Kisszögben 25 pihenôpadot helyeztek el. Egykorú elbeszélések szerint az 1950-es években a Kisszögben az erdôben kavicsos utak volta, igazi parknak volt nevezhetô. Akkoriban vasárnaponként a falu apraja-nagyja kilátogatott a Kisszögbe. 1959-ben 3323 m2 betonjárdát építettek és 1100 m-rel bôvítették a villanyhálózatot. Ebben az évben készült el, 40.000.-Ft-ért a bekötôút a Kossuth Termelôszövetkezet majorjához. (Mai közkeletu neve: Kossuth tanya). 1959-ben portalanították a falun átvezetô közlekedési utat állami költségvetésbôl.

1960-1970

1960-ra már a falu valamennyi utcájában betonjárdán közlekedhettek az emberek. 1960-ban nyílt meg a központi orvosi rendelô. A vele egy épületben lévô háromszobás orvosi lakást is akkor adták át. 1960. február 1-én indult meg a helyi autóbuszjárat a vasúti megállóhoz. Kezdetben a busz végállomása nem a Malomnál volt. A helyi busz a mai olajkút és a kb. 4 km-re lévô vasútállomás között közlekedett. 1961-ben helyezték át a piacteret a mai Dózsa György térre, ez 40.000.-Ft-be került. Korábban a Gyógyszertár elôtti parkoló helyén volt a piac. A Dózsa György téren a mai garázssor helyén több sorban kôasztalok álltak. Csak ezeken volt szabad tejterméket árusítani. A tér többi része is betonozott volt. Praktikusan képezték ki a burkolatot. Több árus sort alakítottak ki, közöttük pedig a vevôk közlekedésére szánt sávokat. Mindez úgy nézett ki, hogy az árusoknak szánt betonsáv kb. 10-15 cm-rel magasabban feküdt a vevôk részénél. A piacon akkoriban szigorúan elkülönített helyen lehetett a különféle árukat értékesíteni. Rékason hagyományosan szerda, péntek és vasárnap a piacnap. Az 1980-as évekig a piactéren tartották a kirakodóvásárokat és a búcsúvásárt. Az állatvásár helye addig is a Régi temetô melletti vásártér volt. Zagyvarékason szeptemberben illetve februárban tartottak és tartanak országos állat- és kirakodóvásárt. Az utóbbi két évben próbálják meghonosítani a júniusi vásárt is. A búcsúvásár idôpontja falunkban a november 5-höz (Imre nap) közelebb esô vasárnap. A 60-as évek az építések, intézmény fejlesztések évtizede volt. 1961-ben nyílt meg az állandó bölcsôde. 1961-ben megnyílt a napközi otthon az általános iskola alsó és felsôtagozatos tanulói részére. Új Kultúrházat is építettek, amelyet 1962. augusztus 19-én adtak át. Így lett a falunak egy nagyszámú közönséget befogadni is képes terme. 1960-ban a községnek 1 iskolája volt és 10 tanteremben 18 tanerô 562 tanulót oktatott. 1963. március 29-én a községi tanács határozatot hozott 180 ezer forint áthidaló kölcsön felvételére, hogy az állami hozzájárulást kiegészítve kéttantermes iskolát és szolgálati lakást építhessenek. A Zagyva-parti iskolát 270.000.-Ft-ért, az emeletes iskola tetôszerkezetét 75.000 forintért újították föl. Az 1963-as választásokon ismét Kis Béla lett a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, helyettese Gál Béláné, a titkár Gál Flórián volt. A közvetkezô állandó bizottságokat hozták létre: Gazdasági Állandó Bizottság Pénzügyi- Községrendezési- és Építési Állandó Bizottság Közegészségügyi - Szociálpolitikai Állandó Bizottság Muvelôdésügyi Állandó Bizottság Igazgatási Állandó Bizottság 1963-ban nyitották meg az ún. Új Temetôt, a több helyiséges ravatalozóval. 1965-ben a községben 12 kiskereskedelmi bolt (625 négyzetméter alapterülettel) és 5 vendéglátóhely (548 négyzetméter alapterülettel) állt a helybeliek rendelkezésére. Az összes kereskedelmi eladási forgalom 16,7 millió forintot tett ki. A község üzlethálózata az alábbi egységekbôl állt: egy húsbolt, egy zöldség-gyümölcs bolt, öt élelmiszer bolt, egy vegyescikk-bolt, egy ruházati bolt, egy kultúrcikk bolt, egy kölcsönzô bolt és egy Tüzép telep. Megalakult Zagyvarékason a Takarékszövetkezet az Újszászi Takarékszövetkezet fiókjaként, és már 1965. Október 5-én tagjainak száma 144 fô és a betétállomány összege 310.000.-Ft. Az 50-es évek után megváltozott a falu arculata. 1945-1965 között 255 új lakás épült. Egyedül 1965-ben - egy év alatt - 30 új lakóház épült. Villamosították a Vasúti Újtelepet is. 1965. November 16-i adatok szerint a falu utcáinak 95 %-a villamosított volt. A közvilágítási lámpák száma 1965-re 285 darabra emelkedett. A falu elôtt újabb feladat állt. Meg kellett oldani a lakosság ivóvízellátását. Addig egyedi artézikutakról hordták a vizet az emberek. Órákat sorakoztak a kutaknál kannákkal, vödrökkel felszerelkezve a lakosok. Egykorú elbeszélések szerint a Kútkertben ez a mai Takarékszövetkezet helyén lévô drótkerítéssel körülvett terület volt - várakoztak a legtöbben, mert itt állt a Nagykút, s ennek volt egyedül fehér a vize. Ez a kút a Takarékszövetkezet megépítéséig muködött. A két kiskút máig is muködik a Tsz. Iroda mögött, valamint a Gyimesi és a Pozsonyi út sarkán. Ezek vize mindig sárga volt. A vízvezeték kiépítésére 1966. Május 12-én Vízmutársulat alakult, melynek 714 család volt a tagja. Elkészítették a tervet, amelynek értelmében a teljes vízvezetékhálózat kiépítése 5.416.000.-Ft-ba kerül. 1966-ban befejezték a 710 m mély kút fúrását, amely percenként 900 l 48,5 C-os vizet adott. Elkészült a 100 m3 -es hidroglóbus is. 1967-ben fejezték be a törpevízmuvet. A vízvezetékhálózat építésében a lakosság nagyarányú társadalmi munkával vett részt. A településen elterjedt a gáztuzhelyek használata. Gondot okozott a gázpalackok cseréje, mert ezért Újszászra kellett átkerékpározni. A zagyvarékasi Gázcseretelep 1967-ben épült meg a Földmuvesszövetkezet, a tanács és a lakosság anyagi támogatásával 60.000.-Ft-os költéséggel. 1967-ben ismét választások zajlottak. A tanács alakuló ülését március 28-án tartották. A tanács elnöke ismét Kis Béla, elnökhelyettese Bodó István, a VB-titkár Kiss István lett. 1961. január 1-én egyesült a Haladás és a Kossuth TSZ Béke Termelôszövetkezet néven és 6514 kh-on gazdálkodtak 888 taggal. A tagok száma évrôl évre emelkedett, 1967-ben már elérte az 1182 fôt. Ebben az évben a munkaegység 54,20 Ft-ot ért. A tagok számára a TSZ a munkaegység arányában 1 vagy 1/2 kh háztáji háztáji földet biztosított. Fôleg ennek termésével etették a háztáji gazdaságokban tartott baromfi, sertés illetve az egyre fogyó szarvasmarha állományt. Községünk területe 1944-ben 4620 kh volt. 1959-ben Zagyvarékashoz csatolták a besenyszögi határ egy részét, a Csanálost, Pusztaszentivánt és Tenke Puszta nagyobb részét. 1960-ban már 5519 kh a község területe. Egyes szolnoki határrészek - az országút és a Zagyva-gát közötti terület, a Tánczos féle gátôrházon túl ide csatolásával 1964-ben 7523 kh lett a terület nagysága. Ebbôl szántó 6629 kh. 1967-ben a zagyvarékasi Béke Temelôszövetkezet egyesült a szomszéd szászbereki szövetkezettel, így 11853 kh területen gazdálkodott. 1970-ben készült el az akkor nagyon korszerunek számító sertéskombinát, 530 férôhellyel. Községünk ipara a hatvanas években is igen jelentéktelen volt. Az Újszászi KTSZ-nek muködött itt egy bádogos részlege egyetlen dolgozóval, asztalos muhelye 2 dolgozóval. A cipész részlegét 1968-ban szüntették meg. 1969. augusztusában az ÁFÉSZ létesített sütödét, amelynek terméke kedvelt volt a lakosság körében, de nem sokáig muködött. Az ÁFÉSZ üzemeltetett egy képkeretezô és egy lakatos részleget egy-egy dolgozóval. A Zagyvarékasi Általános Iskola a hatvanas években három épületben muködött. A tanítást 9 tanterem és 8 egyéb helyiség (ebédlô, tornaterem, szertár stb.) szolgálta. Az óvodai foglalkoztató termek száma 3 volt. 1968-ban helyezték át a Községi Könyvtárat jelenlegi helyére. Akkor a könyvtár köteteinek száma 8878 db volt. Ma már közel 21 ezer db könyvtári dokumentumot (könyvet, videokazettát, hanglemezt, hangkazettát, újságot) kell elhelyeznie a könyvtárnak a változatlan alapterületen. 1971-tôl 2 könyvtáros látta el az olvasókat. Mint az amatôr muvészeti mozgalmak esetében, úgy a sport terén is lelohadt az 1945. Utáni nagy lelkesedés a hatvanas évek közepére. Az 1950-es években kézilabda, röplabda, atlétika, asztalitenisz, sakk és teke csapat is muködött a falunkban. A község 1964-ig jól szerepelt a spartakiád mozgalomban. A járási összetett pontversenyben általában az élen végzett. Már 1964-ben megszunt a röplabda, a sakk- és az asztalitenisz szakosztály. Ekkor még muködött a labdarúgócsapat mellett a férfi kézilabdacsapat. A község történetének további eseményeirôl már csak a Községi Könyvtár cikkgyujteménye nyújt információkat. A hetvenes évek közepén Szolnokra a környezô falvakból 18 ezren jártak be dolgozni. Közöttük sok rékasi is.

1970-1985

1976-ban megnyílt Rékason a 601. számú ABC Áruház. Ezzel egyidejuleg öt apról elavult bolt zárt be. Az új, korszeru ABC-áruház a község elsô igazán modern kereskedelmi egysége. 442 négyzetméter alapterületébôl 240 négyzetméter az eladótér. Az áruház - megnyitásakor - három élelmiszer-, egy hús- és egy kultúrcikkboltot helyettesített. A mintegy 4 millió forintért létesült áruházat a jászalsószentgyörgyi Petôfi TSZ építette a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ megbízásából. Az új ABC áruház készlete a nyitáskor másfél millió forint értéku volt, várható évi forgalmát pedig 20 millió forintra becsülték. 1976-ban a Kisszögben új sportöltözôt avattak, amelyet egy Zagyvarékas-Szászberek bajnoki labdarúgó mérkôzéskor használtak elôször. 1977-ben vehették birtokukba a zagyvarékasi gyerekek az új, korszeruen felszerelt tornatermet. A mintegy 2 millió 938 ezer forint értéku terem építésén a vállalatok dolgozói és a község lakói 697 ezer forint értéku társadalmi munkát végeztek. Az összköltségbôl 1 millió forint állami támogatás, másfél millió saját költségvetés illetve társadalmi munkavégezés volt. 1977. szeptember elsô napjaiban kezdte el a tornaterem építését az Újszászi Vegyesipari KSZ. Április 4. Szocialista Brigádja. Az új tornateremmel régi álma valósulhatott meg a községnek. A szükség-tornatermet megszüntették. Az új tornaterem öltözôkkel, zuhanyzókkal, szertárakkal, nevelôi szobával a központi futéssel ellátott. A zagyvarékasi gyepgazdálkodási, a besenyszögi lucernatermesztési, valamint a mezôhéki húsmarhatenyésztési társulás egyesülésével megalakulta az állattenyésztési és takarmánytermesztési rendszer, amelynek gesztorgazdasága a zagyvarákasi Béke TSZ lett. (Gesztorálás: több vállalatot érintô nagyobb szabású beruházás, ügylet összehangolása, vezetése.) Ez az AGRO-COOP nevet viselô állattenyésztési és takarmányozási rendszer a takarmánytermesztés, gyepgazdálkodás, kukorica és silókukorica-termesztés, tartósítás, tárolás mellett feladatai közé sorolta a szarvasmarha-tenyésztést, a juhtenyésztést és a libatenyésztést is. A megyében létrejött egy gabona és ipari növény termesztési rendszer is, Rákóczifalva központtal. A zagyvarékasi Béke TSZ laboratóriumot adott mindkét rendszer szolgáltatásai számár. Azóta ez a laboratórium már megszunt. 1978-ban a megyei tejtermelési versenyben járom kategóriában értékelték a mezôgazdasági nagyüzemeket. Az elôzô évihez képest a legnagyobb növekedést a zagyvarékasi Béke TSZ érte el és 33,8 százalékkal elsô lett. 1978-ban dicsérô oklevelet kapott a zagyvarékasi általános iskola 2804. Számú Fekete Lajos Úttörôcsapata. 1978-an közös TIT-csoport alakult Zagyvarékason és Szászeberken, a zagyvaréksasi tanács szervezésében. A 23 tagú csoport a két községben tartott ismeretterjesztô elôadásokat. A Béke MGTSZ Auróra és Hámán Kató nevét viselô szocialista brigádjai a tagjaik által készített kézimunkákból kiállítást rendeztek a keltetô üzemelôcsarnokában. A fürge ujjak nyomán írásos terítôk, színpompás párnák, fali- és subaszônyegek, szép kötött és horgolt holmik készültek. 1979-ben a falu lakosainak száma 3571 fô volt. Kilencszáz-ezer ember járt naponta Szolnokra dolgozni. A faluban élô 1000 nyugdíjasból 15-20 idôs asszony járt az Öregek Napközi Otthonába, a férfiak a Nyugdíjas Klubot látogatták. Dr. Borhy Endre körzeti orvosi rendelôjében 16-18 ezren fordultak meg évente, amely az országos átlagot meghaladta. A faluban 1979-ben több mint száz diplomás ember dolgozott. A TSZ-ben több mint hetven volt a felsôfokú végzettségu dolgozó. A termelôszövetkezet szociális és kulturális célokra 800-900 ezer forintot fordított évente az 1970-es években. Ebbôl a helyi intézmények közül csak a Muvelôdési Ház kapott évi 30 ezer Ft-ot. A Községi Könyvtár állománya 1979-ben 18600 kötet volt. Az akkori éves beszerzési keret 36 ezer Ft-ot tett ki. A beiratkozott olvasók közül igen kevés volt a felnôttek száma, ez az arány a 90-es évekre jelentôs mértékben megváltozott. Több a beiratkozott felnôtt olvasó és a napi látogatók száma is a felnôttek javára tolódott el. Ehhez bizonyára köze van a könyvtárhasználati szokások megváltozásának is. A mai 40-es és 30-as korosztályok már belenôttek a könyvtárhasználatba. Míg az idôsebb korosztályok nem szokhatták meg gyermekkorukban ezt a szolgáltatást. A Muvelôdési Ház igazgatója elmondta ebben a cikkben, hogy 1977-tôl már nincs tájelôadás (színházi elôadást egy-két estére falura visznek) az intézményben, a hogy ezekben az években dolgozott azon, hogy kialakítsa a rékasiakban az autóbuszos színházlátogatás szokását és igényét. Az iskola akkori igazgatója, Bodó István büszkén nyilatkozta hogy a tantestületnek egyetlen képesítés nélküli tagja van, s hogy az itt tanulók harmada már zagyvarékasi származású. 1979-ben avatták fel a Muvelôdési Házon elhelyezett Móricz-emléktáblát. Móricz Zsigmond fogadott unokáját, Móricz Erzsi fiát Móricz Imrét a Fürdô utcában nevelték Kiss Boldizsárék. Móricz ôt többször meglátogatta Rékason. Móricz Zsigmond több elbeszélésérôl, karcolatáról, riportjáról lehet tudni, hogy rékasi ihletésu. Az emléktábla ünnepélyes avatásán Valkó Mihály mondott beszédet. A falu lakói kegyelettel emlékeztek a nagy magyar prózaíróra, s az emléktábla avatásával, amely Móricz látogatásainak állít vizuális emléket, hitet tettek a nagy író örökségéhez való ragaszkodásról is. Az újabb évtized talán legnagyobb eseménye a zagyvarékasi Baromfifeldolgozó üzem megnyitása volt. Budai Kálmán - aki a TSZ elnöke volt - elmondta, hogy az automata feldolgozó és csomagoló sorokat, hutôberendezést Dániából, Hollandiából és Svédországból vásárolták. Az üzemet olyanra építették, hogy megfeleljen a közös piaci és az amerikai szabványnak. Az épületeket a TSZ saját tervezôkollektívája tervezte és a TSZ maga volt a generálkivitelezô is. Így lehetséges volt, hogy két és fél év alatt elkészült az üzem. A beruházás exportbôvítô hitelbôl történt: 400 millió forintot a Nemzeti Bank biztosított, 80 milliót a TSZ fedezett. 1980. Novemberében megindulhatott a termelés. Községünk hírét 1980-ban nemcsak a lapok terjesztették. Többek között a Kossuth Ráció Dominó címu musorában mutatták be a zagyvarékasi általános iskolások a falunkat. Még ebben az évben az NDK televízió filmet készített Szolnok megyérôl. Ebben a filmben szerepelt a zagyvarékasi Béke MgTSZ libatenyésztô üzeme, a község óvodája és az öregek klubja. 1980-ban negyven új családi házat építettek a faluban. 1982-ben a zagyvarékasi Béke és a szolnoki Lenin TSZ egyesült. A rékasi központú TSZ 12 és fél ezer hektáron gazdálkodott. 1984-ben a TSZ-nek1015 tagja és 842 alkalmazottja volt. 1982-ben készült el a község új házasságkötô terme. A termet Dávid Sándor jászapáti fafaragó muve díszíti. 1984-ben Zagyvarékas község az Ipari Minisztériumtól engedélyt kapott a földgáz bevezetésére. 1985-ben már több utcában gázzal futötték a lakásokat.

Szerzô: Borsányi Anna

Felhasznált irodalom:
1. Szülôföldem a Jászkunság Szolnok: Axel Springer-M.K., Kft., 1992.
2. Adatok Szolnok megye történetébôl II. Szolnok: Szolnokm. Lvt.., 1980.
3. A zagyvarékasi Plébánia Hivatal Historia Domusa. Kézirat
4. Pölös Antal: Adatok Zagyvarékas történetéhez. Kézirat
5. Agócs Gyula: Zagyvarékas Község felszabadulás utáni 25 éves története. Kézirat
6. Kultsár Barna Károly: Móricz nyomában-Zagyvarékason. Jászkunság 1979. szept. 2-3. szám 42-43 p.
7. A Zagyvarékasi Községi Könyvtár cikkgyüjteménye